Az én 30 napos intuitív étkezés kihívásom

Az én 30 napos intuitív étkezés kihívásom

A napom hosszú volt, de valahogyan kiapadhatatlan energia és tettvágy hajt. Ezzel a kihívással nagyot álmodtam, ugyanis még soha sem sikerült igazán kitartóan tartanom egy szintet, ha étkezésről volt szó. Nagyon optimista vagyok és próbálok mindent elkövetni, hogy felülkerekedjek a gyengeségeimen. A kihívásban leírt mini terv pontjain haladok végig:

Célom a  kihívással

Szeretnék  a testem jelzéseire hagyatkozni, bízni benne és őszintén hallgatni a szükségleteire. Szeretnék a stresszel és a szorongásaimmal szembenézni, nem pedig evésbe menekülni előlük.

Mantrám a nehéz pillanatokra: Csakis a nehézségeinkben növekedhetünk

Rutinom:

Napi 3 főétkezés és egy uzsi. Ettől jól érzem magam, nem érzem tehernek így az étkezést.

+ szeretnék minél többet gyakorlatba ültetni az apró kis szokásokból. Jó párat már régóta gyakorlok

Mit ettem ma?

2 db zöldalma, pár szem szőlő és mandula, 2 db mandarin, fél avokádó, zöld zellerszár, 2 szelet mango

Fish and chips és saláta

4 db rizspufi

Hogyan éreztem magam? Mennyire voltam jelent az étkezéseknél?

Bár nem ettem magam dugig, csak éppen amennyi szükséges, de kicsit bűntudatom volt a panírozott hal és a sültkrumpli miatt, mert nagyon nagyon elfáradt tőle, szinte köd ült az agyamra, nem bírtam koncentrálni ebéd után. Nagyon régen ettem ilyeneket, így lehet ez volt a gond. A munkahelyemen van egy snack asztal, ahol ugyan mindig gyümölcsök, magvak és egészséges dolgok vannak kitéve, de sokszor mikor elmegyek előtte valamit csipegetek. Szőlő, mandula, mazsola. Szeretnék sokkal jobban fókuszlálni arra, hogy tartsam a 4 étkezést, mert ezekre a kis unalom-iroda nasikra nincsen szüksége a szervezetemnek, hiszen fizikális éhség ilyenkor nincs jelen. Ezzel egészen nehéz megküzdeni, erős éberséget igényel.

Összefoglalás:

Összességében jól éreztem magam, bár a tudatos jelenléten még sokat kell dolgoznom. Észrevettem, hogy jóga után és elmélyülten a munkába egyáltalán nem hiányzik semmilyen pótcselekvés. Nagyon fantasztikus érzés, ezért a hétvégén megveszem a jógabérletem és karöltve a szomszédommal elkezdek komolyan jógázni, mert fantasztikus hatással van rám. 🙂

                                                                                      

                                                                                      2. NAP 

 

 

Hogyan kerekedtem felül sikeresen az érzelmi evésen? + tipp

 

Ma egy mini sikert könyvelhetek el. Nyűgös voltam, fáradt voltam. Az esetek 90%-ban egyből valami ropogós után nyúlok ilyenkor.  Az, hogy milyen textúrájú ételt kívánsz meg HIRTELEN (tudod, a fizikai éhség nem hirtelen jelenik meg!) az sokat elmond arról, hogy  éppen milyen érzést szeretnél vele csillapítani. Mivel én ma fizikálisan kimerült voltam, így én főként  nyűgösnek éreztem magam. DE! Ezúttal nem ettem semmit, ami hatalmas lépés. 

 

 

PRO TIPP:

 

Írj egy mini listát azokról a cselekvésekről, amiket szeretsz, ami felölt igazán.  Amikor nem érzed jól magad vedd elő ezt a listát és húzz ki róla valamit. Én például ma egy csodálatos klasszikus zenei koncerten voltam, ami  felemelő volt a lelkemnek. Bár utána hazajöttem és kiehettem volna a hűtőt, azóta nem éreztem még csak késztetést sem arra, hogy egyek, pedig 6 órája ettem utoljára! Fantasztikusan működik az, amikor a lelkedet töltöd fel a felesleges nassolás helyett! 

 

 

És hogy mit ettem ma?

 

Ebből a szempontból is sokkal sokkal sikeresebb ez a nap.

Reggeli: egy db zöldalma

Tízórai: pár szem szőlő és mandula

Ebéd: 2 db főtt tojás, lencse, saláta és 1 dl szójatej

Vacsora: fél avokádó és pesztós paradicsomsaláta, gombás aszaltparadicsomos ránotta két tojásból, matcha latte 

1 dl fehérbor a koncert szünetében 🙂 (egyensúly!)  

A tízórait csipegettem tehát nem egyben ettem meg az asztalnál, de ettől függetlenül sikernek könyvelem el.

 

Nagy haladás volt az is, hogy főzés közben nem csipegettem! Ez egy rossz szokás és szeretném az ételt kizárólag az asztalnál megenni, megadni a módját!

 

Úgy érzem haladtam ma előre és nagyon boldog vagyok! Remélem, hogy aki velem tart hasonlóan jól érzi magát. Fantasztiksu dolog érezni a tested szükségleteit és a lelked feltölteni valami széppel! 🙂 

                                                                                   3. NAP 


Az intuitív étkezés nem csak az étkezésről szól. Annál sokkal többről!



Az intuitív étkezése egyáltalán nem csak az étkezésről szól. Intuitívan étkezni annyit tesz, hogy jelen vagy amikor eszel. A törekvéseid, hogy jobban jelen legyél amikor eszel, kihat az életed más területeire is. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom, ami nagyon szuper. A világra ezerszer nyitottabb és kíváncsibb vagyok és hasznos dolgokkal töltöm meg a napjaim. Hasznos és produktív dolgokkal. Erre törekszem egy ideje de most, hogy több lánnyal csinálom ezt a kihívást hatalmas erőt ad, hogy jobban és jobban elköteleződjek önmagam felé. Ahogyan haladok a napokkal egyre jobban és jobban vagyok önmagammal. Az intuitív étkezés átformálja a testemmel és önmagammal való viszonyt szépen, lassan. Hoztam nektek egy szuper gyakorltatot arra az esetre amikor elkezdesz magadhoz negatívan beszélni: Már megint hogy nézek ki? Borzalmas a hajam, borzalmas a körmöm, szemöldököm, alakom…BÁRMI. Tudjátok lányok hogy van ez. Olyan jól tudjuk magunkat szapulni. Ez a gyakorlat segít rávilágítani arra, hogy a szépségednek ezer millió forrása van, nem csak a külsőd!


PRO TIPP: ÍRD LE 10 PONTBAN, HOGY NEKED MIT JELENT AZ IGAZI SZÉPSÉG A KÜLSŐSÉGEKEN KÍVÜL!


Íme itt van az én tizes listám:

  1. Az igazi szépség egy őszinte, fesztelen mosoly
  2. Az öntudat. Amikor árad rólad az, hogy jól érzed magad a bőrödben
  3. A bátorság, hogy mered kimondani a véleményed
  4. Az őszinteség. Minden körülmények között
  5. A szenvedély és tűz a szemedben amikor egy célért igazán dolgozol
  6. Amikor fesztelenül táncolsz
  7. Amikor képes vagy elmélyülten csodálni és értékelni egy apró mindennapi dolgokat
  8. A smink nélküli arc, amit a nyári nap pirított meg egyedül. A természetesség
  9. Az, hogy ki mered mondani az érzéseid azoknak akiket szeretsz
  10. Egy kedves szó egy idegennek 

Osszátok meg velem a TI tizes listátok! 


És hogy mit ettem ma?

Mai napom közepesen sikeres. Dán barátom átjött és nagyon sok falalfel-golyót és zöldséget hozott. 

Reggeli: Szafi fitt palacsinta sósan, zöldségekkel megpakolva

Nasi: egy zöldalma + kesudió 

Ebéd: két tojás + 2 szelet skandináv paleo kenyér, matcha latte

Vacsora: falafel golyók, zöldség, mártogatósok és mango


Igazából egészségesen ettem, ma bicóztam is sokat este pedig letáncoltam a falafelt, mert elmentünk Christiániába ropni egy kis funk zenére. Nem voltam tökéletesen jelen ma, de nem is ettem semmi szemetet és mozogtam is. Nem ittam egy korty alkoholt sem és így táncikáltam vagy 2 órán át a hippik között.  Vicces és egyben felszabadító élmény is volt. Semmi szükség  bódító szerre. Azok nélkül is tökéletesen érezheted magad. Csak jelen kell lenned. 🙂 Azt hiszem, hogy ezt egyrészt a meditációnak másrészt a törekvéseimnek köszönhetem a felé, hogy közelbb kerüljek önmagamhoz. 

                                                                       4. NAP 


A pozív változás csakis elfogadásból jöhet létre


A mai napom ugyan elcsúszott, mert későn keltem fel és egész nap a konyhában “relaxáltam” , ám mégis nyugodt szívvel hajtom nyugovóra a fejem. A mai  napom egyáltalán nem votl intuitív. Egyszer ettem asztalnál, a többit a 4 órás főzésem alatt kóstolgattam, csipegettem össze. De nem baj. Nem bánom. Magammal viszem ezt a tanulságot a következő hetemre. Viszont valami ma megint tudatosodott bennem: ha ellenállok valaminek – önmagamnak- akkor sohasem fog változás jönni. A változás csak egy szeretetteljes környezetből tud hosszú távon fentmaradni és csakis akkor éljük meg jól. Eddig mindig azért diétáztam, mert nem szerettem a testem. Nehezemre jutott elfogadni az alkatom és önmagam nagyon sok szinten. A hétvégém azonban teljes elfogadásban zajlott. Szombaton fesztelenül táncoltam, nem érdekelt, hogy mekkora a fenekem, combom. Csak éreztem a zenét és mentem az árral. Ma pedig ugyanez történt. A barátnőm szülinapján feszengés nélkül élveztem a kiváló dzsezzmuzsikát. Nem azon törtem az agyam, hogy most más vajon néz, vagy mit gondol. Felemelő érzés. 


 

GYAKORLAT: VIZSGÁLD MEG MI AZ, AMI ELLENÁLLÁST VÁLT KI BENNED? KI AZ, AKIT NEM TUDSZ  ELFOGADNI? AMI ELLEN ELLENÁLSZ, CSAK MÉG JOBBAN A MÉLYBE HÚZ. (önmagad, az érzelmeid)


Én úgy vettem észre, hogy általában önmagunk ellen dolgozunk. Ezt KELLENE, így kellene kinéznem. Nem jó az origó! Az origó mindíg önmagad elfogadása, körülményeid elfogadása legyen! Akkor történik a csoda! 


És hogy mit ettem ma?


Reggeli: Zöldalma és kesudió 

Ebéd(szerűség): Egy szelet paleo brownie, matcha latté

Nasi: mogyoró, kesudió, a vegán currym kóstolgatása, a nyers vegán kókuszos – kesus energiagolyók

Vacsora: Egy fél vegán muffin a barátnőm szülinapjáról (glutén, cukoooor!)



Nem fogom magam büntetni és csúnyán beszélni magammal azért, mert ez a nap nem úgy nézett ki, mint ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Nem fogom magam büntetni azért sem, mert megettem egy fél muffint ami fehér liszttel és cukorral készült. Nagyon beteg dolog lenne (pedig ez régen megtörtént) Boldognak érzem magam, hogy nem zabáltam szét magam. Általában ha valamit nem úgy teljesítek ahogyan azt elhatároztam, egy lúzernek érzem magam. Jön a szorongás, jön a szorongás csillapítása evéssel. De elfogadtam, hogy ez egy ilyen nap volt és lélekemelő volt, mert finomat főztem és találkoztam egy vegán séffel a barátnőm szülinapján, aki elmagyarázta, hogy hogyan fermentál otthon, illetve adni fog jövő héten kombucha kultúrát és el fogom kezdeni a saját kombucha teám és savanyúkáposztám gyártani. Azt hiszem összességében jól zárom a napot. A mindennapok sokkal többről szólnak mint az étel, Sőt! 

Viszont ennek a négy napnak a tanulságait levonom és beépítem a jövőhetembe. Végülis ahol főként elcsúsztam, az a rendszer. Nagyon jó tudni, hogy közösen csináljuk a lányokkal, mert amikor elgyengülök, mindíg rájuk gondolok 🙂 Hibázni, szabad. Sőt kötelező! A legfontosabb, hogy tanuljunk belőle és építsük be a tanultakat a gyakorlatba. Ezt nevezik fejlődésnek 🙂 

                                                                            5. NAP 

Törekedj arra hogy ne ítélkezz! Sem magad, sem más felett!

Aki esetleg olvasta a posztom amiben leírom, hogy hogyan indult a 2018 az tudhatja, hogy agyrázkódást kaptam. 5 hete nem mozdítottam meg a testem. Próbáltam, de nagyon rosszul lettem tőle. A célom, hogy kőkemény crossfit harcos leszek derékbatört. Pedig nagyon jól haladtam vele. Februártól jógázni fogok. Ezt csak azért írom le, mert nem érzem jól magam a bőrömben. Nehéz a testem és nem vagyok légies és könnyed mint előtte. Régen úgy csináltam, hogy teliettem magam ilyen-olyan okoknál fogva aztán kimentem egy órát futni, vagy izzadni a teremben. Teljes önbecsapás. Folyton ítélkeztem önmagam felett, korbáccsal vertem a saját hátam. Ma ez nem így volt. A tegnapi bejegyzésem óta sokkal légiesebben veszem a dolgokat. Nem ítélkezem a gondolataim felett. Amikor magad vagy más irányába ítéletet mondassz, általában ezek az állítások nem megalapozottak, nincsen igazságalapjuk. Van egy mondás: Az emberek azért ítéleznek, mert gondolkodni nehezebb! Egyetértek.

GYAKORLAT: VIZSGÁLD MEG MAGADBAN, HOGY MI AZ A TERÜLETE AZ ÉLETEDNEK/LELKEDNEK/TESTEDNEK AMIT NAGYON GYAKRAN KRITIZÁLSZ, MÉLYEN ELÍTÉLSZ. AMIKOR EZ A PONT MEGVAN. ÜLJ LE. KÉRDEZD MEG ETTŐL AZ NEGATÍV ÖNKRITIKÁTÓL: MIT AKARSZ MONDANI? 

 

Nekem általában azt mondta: nem vagy elég jó. Így senkinek sem fogsz kelleni. Így senki sem fog elfogadni. Még csak ugyan 5 napja csinálom az intuitív kihívást, de esküszöm egyre jobban szabadulok fel ezek alól a bilincsek alól. Ma belenéztem a tükörbe. Nem tetszett ugyan amit láttam, de elfogadtam és dolgozom rajta. 

 

ÉS HOGY MIT ETTEM MA?

 

A mai nap elaludtam és szétesett a napom. (Annyira sokat foglalkozom a bloggal, hogy az agyam nem bír leállni. Ez egyelőre pozitívum kivéve az alváshiányt) Vicces volt egyébként a reggel, mert a digitális marekting igazgató viccből mondta, hogy ezért a két óra késésért most 1 percig plankelnem kell. Aztán végül vele plankeltünk az iroda közepén. Akkora egy állat! Imádom a munkahelyem. 

Aztán megkóstoltam az indiai és pakisztáni kollégáim által hozott autentikus édességeket. És tudjátok mit? Finom volt, nem ettem magam halálra egyáltalán. Asztalnál csak egyszer ettem ma, mert hektikus volt a napom. Több FÓKUSZ

Reggeli: 3 nyers vegán energiagolyó

Ebéd: 2 tojás + saláta + kecskesajt

Nasi: indiai és pakisztáni “nemtudommianevedefinom” édesség

Uzsi/vacsora: Paleo avokádó brownie + lazac és spárga

Szóval igen. Ez egy kicsit sem volt tökéletes. És nem is érzem jól magam tőle, mert régen ettem cukros gluténos “normális” ételt, vagy laktóz tartalmú ételt. De show must go on. Azt hiszem lelkiekben fejlődök továbbra is. A végtelenbe és tovább! A centit meg égessétek el a pi!%/%”@ 

                                                                               6. NAP 

Tudod mikor vagy tényleg éhes?

 

A mai napom egy átlagos keddi nap volt. Dolgoztam, hazaestem 6-ra és a bloggal foglalkoztam. Nagyon izgatott vagyok, mert hamarosan egy nagyon érdekes interjút olvashattok amiben én is részt vettem! Ezen is ügyködtem egészen idáig. Másrészt étkezés szempontjából semmi különös sem történt. Kezdek visszaállni a paleo étrendre amitől előtte éreztem magam a legjobban. Igaz lényegesen kevesebb húst eszem és sokkal több vegán cuccot tolok. Viszont megittam két espressot, amitől borzalmasan leesett az energiaszintem. A napi kávét nagyon visszaszorítottam és helyette matcha lattét iszom, ami egy sokkal hosszabb ideig tartó egyenletes éberséget ad. De most ez az espresso nem kellett volna, a mai energiaszintem nagyon lezuhant a hirtelen egekbe szökkenő kortizol után. A kávé ezért sem jó nagy mennyiségben, vagy minden nap fogyasztva: Hosszú távon mellékvese kimerüléshez vezet, ami annyiból áll, hogy egész nap zombimódban üzemelsz. 

 

 

GYAKORLAT: 

 

 

Ha fáradtak vagy stresszesek vagyunk, sokszor összekeverjük az éhséggel. Én most többször álltam fel a munkaasztalomtól, szőlőt csipegettem vagy mogyit ropogtattam. Nem a világ vége, de ilyenkor tudatosítani kell, hogy ha az ember nem alszik eleget akkor könnyen irritált és nyűgös lesz, ami sok esetben komfort evéshet vezet. Vizsgáld meg, hogy hol jelentkezik az éhség. Valóban fizikiai szükségleted, vagy pedig csak valamilyen belső stresszforrást szeretnél enyhíteni vele? Mert az étel ezt nem oldja meg! 

 

 

ÉS HOGY MIT ETTEM MA?

 

 

Reggeli: 2 alma, egy kis szőlő

Ebéd: Lazac és saláta

Nasi: mogyoró és egy alma, egy kis mazsola

Vacsora: Vegán curry,  fél alma fél marék kesudió

 

Igen. Hatalmas olajos mag fanatikus vagyok. Sajnos néha túlzásokba tudok esni, de úgy érzem a helyzet magaslatán álltam a mai nap. Például a munkahelyemen a snack asztalon mindíg kitesznek csokit ebéd után. Nem nyúltam hozzá. Pedig az CSAK egy kis csokika. Ez haladás! Hiszen tudjátok. Minden apró lépés számít. Az számít a leginkább! 

 

 

Kevésnek tűnhet, de nekem éppen elég volt. Nem gurultam és éhes sem voltam. Ez haladás. Ha apró is, de haladás 🙂 

 

 

Intuitívan étkezni egy hosszútávú befektetés amit sokat kell gyakorolni. Nem lesz minden nap tökély. Majd idővel. Megadom magamnak a teret, hogy hibázzak és tanuljak belőle. Végső soron erről szól az élet is. Nemde? 

                                                                                   7 & 8 NAP

 

EGYENSÚLY

 

Mióta elkezdtem a blogot, eszméleteln mennyiségű időm telik el az írással. Nagyon örülök, hogy végre elkezdtem de mivel most teljes munkaidőben dolgozom így nagyon nehéz az időmmel és energiámmal gazdálkodni. Tegnap este hatkor úgy gondoltam, hogy lepihenek. Ebből az lett, hogy reggel 8-kor tértem magamhoz. Tudom, hogy nem lehet egyszerűen mindent tökéletesen csinálni és hogy ez időbe fog telni, hogy a blogolást bevezessem a mindennapjaimba. A blog 100x több munkával jár, mint csak leírni a gondolataim. Nem is gondoltam volna, hogy ekkore fába vágom a fejszém. Nekem ez az iődszak arról szól, hogy beosszam az energiaforrásaim úgy, hogy a legeffektívebben működjek.  A hetedik és nyolcadik napom nem fogom ebben a posztban leírni részletesen mert nem ettem csak 4x sokszor csipegettem gyümölcsöt vagy mogyorót. Egyszerűen olyan szinten elfáradtam, hogy nem bírtam mivel elvonni a figyelmem, hogy éppen le ne fejeljem az asztalt. Ezt  a kihívást elsőorban magam miatt hoztam létre. Nem szégyen, hogy nem úgy megy mint ahogy az a nagykönyben meg van írva. Döcög még de még az elején vagyok. Szar kaját továbbra sem eszem, de sajnos nem edzem ami nagyon aggasztó. Nem volt egyszerűen még időm rá. Szeretném a hétvégén utólérni magam és előre megírni 3-4 hét bejegyzéseit. Az instagramon már “elsírtam” magam, hogy nem vagyok képes mindent menedzselni az életemben: blog, munka, szakdolgozat, sport, szociális élet. És azt hiszem nem is kell. Most ezzel a legfontosabb üzenetem az, hogy mindig a priorizálás legyen az első. Én átgondoltam újra és újra, hogy mi a fontos. A legfontosabb pedig az, hogy jól legyel testi lelki szinten, mert minden abból fakad. 

9. NAP

Tudod, valójában mennyi ételre van szüksége a testednek?

 

 

A mai napom kifejezetten jól alakult. Sokkal többet aludtam, ami a közérzetemen és az energiaszintemen is meglátszott. Nekem ténylegesen nagyon de nagyon oda kell figyelnem arra, hogy kipihent legyek, mert amikor nagyon fáradt vagyok akkor hajlamos vagyok összekeverni a fáradtságot az éhséggel. Tudom, hogy bután hangzik, de így van. 

 

A mai napon nem nassoltam, annyit ettem amennyire szükségem volt. Igazából teljesen elhűltem azon, hogy én úgy éltem le eddig az életemet, hogy nem voltam tisztában azzal, hogy a testemnek mennyire is van szüksége valójában. Ma nagyon tudatosan figyeltem magam és meglepő volt, hogy semmi szükségem annyira, amennyit alapjáraton ettem volna. Büszke vagyok magamra. Látjátok, nagyon fontos belátni, hogy a változás nem egy egysíkú görbén mozog hanem hullámhegyek és völgyek váltogatják egymást, addig amíg meg nem találjuk az egyensúlyi pontot. Én azt hiszem jó úton haladok és a nem teljesen tökéletes napokat is inkább egy tanulási folyamat természetes részeként könyvelem el. 

 

 

GYAKORLAT:

 

 

Próbáld meg te is nagyon nagyon tudatosan figyelni, hogy mennyi az elég egy nap folyamán. Hajlamosak vagyunk túl sokat tenni a tányérunkra sokszor. Nekem az is segített a porciózásban, hogy mindig arra gondolok, hogy a gyomor egy kicsivel nagyobb mint az öklöm. Így elképzelem, hogy mennyi étel is fér bele anélkül, hogy éppen kipukkadjak. Szerintem ez a fajta porció kontroll segít sokkal inkább meghatározni, hogy mennyire van szükséged. És ha lassa és figylmesen rágod meg az ételt, teljes mértékben tökéletesen eltelítődsz.

 

ÉS HOGY MIT ETTEM MA?

 

Reggeli: Egy alma (Igazából munkába menet majszolok el egyet, nagyon korán ebédelek: 11.30-kor)

Ebéd: Csirkemell + zöldségek, egy tojás, pici majonéz

Nasi: kb 10 db bokormogyoró és 6 db datolya

Vacsora: Spárga és lazac

 

Továbbá arra is rájöttem, hogy bármennyire szimpi a vegánság, úgy érzem nem tudnék megfelelően funkcionálni alatta. A túl sok gyümölcstől, humusztól vagy keményítő tartalmú ételektől egyszerűen olyan brain fogom lesz, hogy nem vagyok képes utána egy óráig felfogni amit mondanak. Ezt többször teszteltem és mindannyiszor ez történik. Bár a húsfogyasztásom csökken és sokkal jobban odafigyelek arra, hogy milyen a hús minősége, de teljesen nem mondtam le róla és nem tudom hogy le fogok-e valaha. Szeretnék ennek nyitott teret hagyni és csakis arra hallgatni, amit a testem jónak érez. Én eddig a paleo étrenden funkcionáltam nagyon nagyon jól és szeretném azt visszaszerezni. Amikor szigorúan csináltam, 6 órákat aludtam, nagyon energikus voltam és vágott az agyam. Sokáig bírtam a gyűrődést. Mióta kevesebb húst de sokkal több gyümölcsöt és magot eszem, ez teljesen más. Kiütések lettek az arcomon és borzalmasan fáradékony vagyok. Nem tudom mi a válasz, de próbálkozom. És a testemre hallgatok. Próbálkozom a balansszal és azt gondolom nekem ez lesz a járható út. Örülök ennek a napnak és szeretném ezt a sikersorozatot továbbvinni, mert van még bőven   a kihívásból 🙂 

10 ÉS 11. NAP

Lazítani, próbálj meg lazítani

A hétvégét egy posztban írom meg, mert elfoglalt voltam ugyanis itt van barátnőm. Azért ez a a poszt címe, mert lazítottam. No nem ettem szemét kaját, csak elmentem bulizni és jól éreztem magam, ami nem feltétlenül végződik intuitív étkezéssel. A szombatom nagyon jó volt e téren, nagyon jót és táplálót főztünk Adrival és kellemes minőségi időt töltöttünk együtt. Lelkileg annyira jó és feltöltő érzés volt, hogy egyáltalán nem éreztem hogy össze vissza kéne ennem. Jelen is voltam az étkezéseknél. Este pedig kinyitottuk a finom magyar rosét és megalapoztuk az estét. Ez volt az első alkalom majd 2 hónap alkoholmentesség után. Kellemesen éreztük magunkat és teljesen úrihölgyek voltunk, nekem pedig nulla lelkiismeretfurdalásom volt. Hazatérve éjszaka még rárontottunk a maradék vegán isteni húsgolyókra én pedig kicsit mélyére nyúltam a mandulás üvegnek, csak annyi különbséggel, hogy ezúttal nem kezdtem el magam büntetni. Ez csak mandula, nem pedig M&Ms.

Majd vasárnap egy enyhe másnaposság következtében főként zöldségeket ettünk este a moziban pedig popcornt és nagyon jól éreztük magunkat. 

Követem GypsyOn-t Instagrammon és egy nagyon fontos dolgot mondott ma el, ami teljesen inspirált: Ugye a követői majd meghalnak, hogy megtudják milyen étrendet követ. Azt mondta a storyában, hogy ezt sohasem fogja megosztani, mert úgy gondolja ez nem fontos és azt sem szeretné hogy most több ezer ember úgy kezdjen el enni ahogyan ő. Annyit még hozzátett, hogy abban hisz egyedül, hogy kitapasztald azt, hogy Neked mi a jó, mert nem létezik csak egyfajta tökéletes életelixír. Így ő csak annyit javasolt, hogy KÍSÉRLETEZZ! Vond ki a glutént egy időre, a húst vagy bármit amit jónak látsz és figyelj. A tested tudja, hogy mi kell neki és kész. Azt hiszem, hogy az étkezésbe eszméletlen energiákat ölünk bele, holott tényleg csak figyelni kellene és leegyszerűsíteni. Nekem annyi már sikerült, hogy csak heti 1x megyek vásárolni már vagy dumpster diveolni . Illetve kipróbáltam valamit ami nagyon sokat segített úgy érzem: Minden reggel, amikor felkelek meditálok és leírom az aznapi céljaim, irányba állítom a napom és végiggondolom, hogy ma mi a fő fókusz a nagyobb célt szem előtt tartva. Ezt csak fejben megbeszélem magammal. Szombaton annyit mondtam magamnak, hogy most azt eszek amit csak akarok. Nincsen tiltólista. És csodák csodájára, abban a pillanatban, hogy megengedtem magamnak, megszűnt a kínzó ellenállás. A helyébe pedig önmagamban való bizalom lépett.

GYAKORLAT: Reggel, még mielőtt elkezdenéd a napod, gondold végig, hogy számodra mi az igazán fontos. Gondold végig a nagyobb célod és gondold végig, hogy az apró mindennapi döntéseid hogyan fogják ezt támogatni. Ez lehet bármivel kapcsolatos, nem feltétlenül étkezéssel.

Nekem sokat segít bár bevallom, hogy ez is, mint bármi más rengeteg gyakorlást igényel. Azt gondolom, hogy ez az egész kihívás nagyon hasznos nekem. Hiszen nem tökéletes a végkifejlet. Döcögős az út, de nagyon sokat segít az éberségre való törekvésem abban, hogy megváltoztassak olyan gyerekkorom óta belémégett szokást, mint az érzelmi alapú evés. 🙂 

12,13,14 és 15. NAPOK

Személyes update. 2 hét intuitívan

 

Ez egy kicsit személyesebb update lesz ebben a posztban, mivel két hete hirdettem meg ezt a kihívást és főként magamnak. Eddig nagyon konzisztensen írtam, de itt volt barátnőm és kicsit megcsúsztam. Igazából nem ástam el magam a föld mélyére e miatt, hiszen ez az én blogom és a kihívást is elsősorban magamnak csinálom bízva benne, hogy mást is inspirálhatok. Elcsúsztam picit, mert éppen a szakmai gyakorlatom csinálom munka mellett a cégnél. Már láthattatok több story-t innen. Minden egyes nap hálás vagyok azért, hogy itt dolgozhatok azért pedig különösen, hogy esélyt kaptam arra, hogy itt csináljam a szakmai gyakorlatomat a digitális marketing területén, egy olyan vezető mellett aki nemcsak szakmailag kiváló hanem eszméletlen jófej is! Ja, és orosz! Hahaha. Ha tudná most, hogy róla írok. De egyszerűen imádom az olyan szakmailag kimagasló embereket akik képesek emberek maradni, képesek tanulni, fejlődni és alázatosak maradni mindvégig. Azt hiszem ez a normális és nagyon szerencsés vagyok, hogy egy ilyen atmoszférában bontakozhatok ki, ahol támogatnak és segítenek az utamon. Türelemmel, szeretettel. Az e heti bejegyzésekkel is el vagyok csúszva, mert eddig heti kettőt írtam és még nincs semmi, pedig már csütörtök. Nembaj, ami késik nem múlik és mindebből már látok egy roppantul baromira nagyon durván fontos dolgot: A tökéletességre való törekvés megöli a haladást. Én elenegedtem ezt és ha a blogom nem lesz díjnyertes, tökéletes tündi bündi én akkoris írni fogok. Mert itt ez a lényeg. Szívvel-lélekkel csinálni valamit észben tartva, hogy ez ugyanolyan tanulási folyamat mint bármi más. Aki mindennek úgy kezd neki, hogy na most ez tökéletes lesz, hibátlan az szimplán konstans csalódásnak teszi ki magát. Szóval így van ez az életben is. Az egész egyrészt tapogatózás a sötétben, másrészt egy folyamatos és gyönyörű próbálkozás – elbukás – tanulás – fejlődés. Jó ezt felismerni, mert kevésbé ostorozom és bántom magam halálra, ha egy napom nem úgy sikerült mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Szerintem rengetegen ki tudnának törni ebből a borzasztó önostorozásból ha ezt megértenék. A tökéletesség egy illúzió. Eddig paleo szerint ettem nagyrészt, de kevesebb hússal, több vegán cuccal.

 

AMI AZ ÉTKEZÉST ILLETI

 

Mostmár pedig eljutottam oda, hogy teljesen totálisan nem érdekel egyik hülye trend sem. Se a vegánság, se a paleo, keto, tök tudja mi. Azt fogok enni, amit úgy érzem jó a testemnek. Nem szeretnék semmit sem dobozba tenni, semmit tiltólistára helyezni. Tudom mi az amitől jól érzem magam és mi az amitől nem. Ezekre szeretnék fókuszálni. Szóval én eszek retteget krumplit és kukoricát is de ugyanakkor ettem sajtot is amit ezer éve nem. Másfelől jelenleg érzek egy intuitív indittátást, hogy adjak egy esélyt a vegánságnak. Elsősorban önmagamért és az egészségemért. A pénztárcámért és minden másért. Ezt sem fogom máról holnapra megtenni, hanem szépen lassan fokozatosan. És nem érdekel, ha esetleg soha a büdös életbe nem leszek 100% vegán. Nem szeretném ha bárki beleszólna abba, hogy hogyan kéne nekem élnem. Ezek trendek amik jönnek mennek. Másérszt felfedeztem újra a jógát. Ez is egy hatalmas próbálkozás elbukás folyamat része volt. Nagyon sokáig jártam kondiba, volt egy rövidebb jógás időszakom, crsssfit, HIIT és futás. Amit imádtam az a HIIT és azt szeretném a jóga mellett megtartani, de egyszerűen minden jógaóra után úgy érzem, hogy nekem nem kell más.Annyira fantasztikus érzések vannak bennem minden óra után, hogy azt hiszem ez lesz a gyógyír mindenre ami eddig bántott. Másrészt személyes szinten is egyre inkább egyszerűsítek le mindent. Dolgozom és a bloggal foglalkozom, nomeg jógázom. Hétvégén szocialozálódom és ennyi. Sokat tanulok mind a munkahelyemen, mind otthon. Rengteg csodás inspiráció ér mind tőletek, mind pedig a mindennapjaimból. Néhol elcsúszok, de ez oké. A folyamat elkerülhetetlen része és ezt elfogadtam. Aki tökéletesen csinál mindent és eszméletlen perfekcionista és maximalista szerintem az sem igazán boldog. A másik véglet meg pláne nem, aki tojik mindenre magasról. Voltam az és voltam perfekcionista is. Persze sosem sikerült semmi úgy ahogyan én azt elképzeltem. És akkor jöttek a borzalmas evési rohanmok, mert nem tudtam feldolgozni az érzést, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyok. Mostmár csak felfogtam, hogy egyik véglet sem jó. Természetesen törekszem mindig a fejlődésre és a határaim tologatására, komfortzónám elhagyására, de csakis azért mert ez jó és szerető érzésekkel tölt el önmagam iránt. Nem azért, hogy más megveregesse a vállam. Borzasztóan hatalmas a különbség.

 

Viszont nagyon boldog vagyok, mert úgy érzem hogy jó úton haladok abban, hogy önmagam elsőzsámú prioritása és örömforrása legyek. Ami a kajálást illeti, szemetet még mindig nem eszem. Ellenben a munkahelyemen sokat nasizok gyümölcsöt, magvakat szinte egész nap. Ami szörnyű. Sokan mondták, hogy a gyümi az mehet. Persze mehet, de ha a testednek ténylegesen szüksége van rá. Én általában csak figyelemelterlésre használom vagy unaloműzésre. Viszont felismertem és a mai napi reggeli jóga után elhatároztam, hogy ma mindenképpen betartom a 3+1 étkezés elvemet. Ergo 3 főétkezés és egy nasika az, amit szeretnék elérni. Eddig jól haladok, nem ettem vagy nasiztam semmit és nyugodt vagyok, nem gondolok ételre. Ez szerintem a reggeli jógának is köszönhető, mert úgy indítottam a napot, hogy most bárki kötekedhet velem, nem érint meg. 😀

Annyira fantasztikus érzés! Szóval hm. Ennyi lenne a mondandóm. Minden “kudarc” ellenére folytatom. Nembaj ha nem tökéletes, nembaj ha éppen nasirohamom van. Minden egyes nap faragok le a rossz szokásaimból egy nagyon keveset, szóval egy nap meg fogok érkezni. Én azért szeretnék így enni és élni harmóniában önmagammal, mert úgy érzem ez a jó út. Ez a gyümölcsöző út. Egy életem van. De tényleg. Nem érdekel a tökéletesség. Mert az nem létezik. 

16 & 17 NAPOK 

Őszintén az étkezési trendekről

 

Hihetetlen, hogy már két hete megy a kihívás én pedig még mindig írok és nem adtam fel. Amit ez a kihívás leginkább tanított nekem az főként az, hogy figyeljek a testemre. A testem végtelenül intelligens. Az utóbbi két napban pedig nem jelentkezett sem falási roham, sem pedig önsanyargatás. Ezek annyira apró dolgok, de nekem a világot jelenti. Például pénteken megettem két db toffifeet és 2 db haribó gumicukrot. Rengeteg süti is volt a munkahelyen amiből azonban nem ettem, de még a nap folyamán ettem két mini csokit. És nem éreztem magam tőle szarul! Máskor ha ilyen történt, megállíthatatlan lavina és zabálási roham jött rám és egyből vennem kellett valami édeset, máskülönben elviselhetetlen, már-már elvonásszerű tüneteim voltak. Örülök végtelenül, hogy sikerült ezt így abszolválnom különösebb túlevés nélkül. Szombaton pedig a reggelim 1 alma és egy banán volt illetve egy tumeric latté. Sokáig voltam a városban és kopogtak a szemeim az éhségtől, de ahelyett, hogy beültem volna enni valamit cirka 4000 forintért (Koppenhágában minden itt kezdődik) helyette hazamentem és csináltam magamnak isteni csirkeburrítót kukoricatortillával, egy fél avokádóval és zöldésegekkel. Régen az egész tortilla csomagot bezabáltam egy nap alatt és rájártam egész nap. Ma ez sem történt meg, illetve nem ettem túl magam. Viszont ettem egy kis tejfölt amitől kifejezetten nem érzem jól magam, tehát a tejtermékeket továbbra is kerülnöm kell. Estére megettem a maradék burritót egy kis savanyúkápival és ittam egy kávét kókusztejszínnel. BUMM.

 

De nem is ez a lényeges jelen pillanatban. Rátaláltam egy nagyon jó Instagram fiókra, melyet egy anorexiából felépülő lány vezet. Annyira eszméletlenül jókat ír, hogy egy órán át rajta függtem a képein és az írásain, majd este vagy egy órán át beszélgettünk. Kata egy halálos étkezési zavarból gyógyul! Az én kis érzelmi evésem az övéhez képest semmi. És lenyűgöző számomra az, hogy mennyi erő van ebben a lányban és mennyire inspiráló az amikről beszél, baromi őszintén! Kipróbált 100 millió féle diétát persze és nyilván egyik sem kedvezett az étkezési zavarának, sőt! Sokat beszélgettünk arról, hogy mi a véleményünk a rengeteg féle étkezési trendről és nagyon egyetértettünk abban, hogy sokszor ezek károsabbak, mintsem hasznosabbak. Az ember annyira beletud buzulni a tökéletes diétába, hogy teljes mértékben csőlátásúvá válik és már nem képes élvezni az életet, elmenni szórakozni. Rengeteg különféle táplálkozási irányzatot hirdető influencerek szerintem azt sem tudják sokszor mit beszélnek. Az egészben a legzavaróbb az, hogy rengeteg ember szentírásként veszi azt, ami egyszer valakinek valaha bevállt és magukra erőltetnek olyat amit esetlegesen a saját testük nem tolerál jól. Ezek pedig átcsapnak ortorexiába, bulimiába, anorexiába és binge eatingbe. Én is rohadtul megszállott voltam. És igazából rájöttem, hogy teszek nagyívben arra, hogy ki szerint mit kéne a SAJÁT testembe tennem. Nagyon nyomaszt az, hogy ennyire durván pörög mindenki azon, hogy kinek mit kéne enni. Ahogyan írtam a legutóbbi instagram posztomban is, szerintem úgy kell élni ahogyan neked az a legjobb. Szerintem rengeteg ember erőltet magára valami olyat, ami nála nem feltétlenül működik, totálisan nem hallgatva a teste jelzéseire. Ha valakinek ez tudatos, akkor egészségére. Szerintem az a tudatos, amikor a testeddel összhangabn vagy. Tudod mikor vagy éhes, követed a cirkadián ritmusod, jelen vagy amikor eszel és azt eszel amit úgy érzel az ténylegesen jó neked. Azt gondolom, hosszú távon csak így tartható fent egy egészséges életmód, testkép és énkép. Kata mesélt az ideális testsúly elméletről is, mely szerint van a testünkenk egy preferált súlytartománya, amire beáll amikor összhanba kerülünk vele és figyelünk a jelzéseire. Megmondom őszintén nekem már nem célom az hogy sajtot reszeljen bárki is a hasamon, csak annyi, hogy a saját testemre hallgatva azt adjam neki amire tényleg szüksége van. És higgyétek el nekem ez keményebb meló mint bármilyen hülye trendet követni csakmer a Jóskagyerek azt mondta ez fasza! Önmagaddal összhangba kerülni olyasmi mint egy sportot űzni. Kitartóan pici léptekkel, önmagadra figyelve növekedni!Minden nappal egy picit tovább feszíted a határaid. Én azt hiszem, hogy ezek a meglátások egyrészt a jóga által jöttek, másrészt pedig abból a tényből fakadó frusztráltságból hogy nekem bármilyennek is kéne lennem bárki szerint is. 

 

Szóval azt hiszem, hogy Katával karöltve még rengeteget fogunk beszélni az intuív étkezésről és arról, hogy mint minden más a testkép, az ételhez való viszonyod és az önmagadhoz való viszonyod mind belülről jövő dolgok. Ha mindig egy agyalágyult extrém étkezési trendet akarsz követni, akkor szerintem sohasem leszel nyugtod ezen a Földön, mert ezek a trendek folyton jönnek meg mennek. Egy dolog viszont marad! Az pedig a te tested és annak végtelen intelligenciája! 

Elbuktam? Kudarcot vallottam?

Ezt a blogot azért hoztam létre eredetileg, hogy inspiráljak másokat az én személyes történetemmel, harcaimmal és látószögemmel. Egy dolog az mindig maradni fog ezen a blogon az pedig az őszinteség. Felvállalom magam szőröstül bőröstül mert úgy érzem és gondolom, hogy  ez a helyes út. Természetesen annyit osztok meg magamból amennyit szeretnék, de amit megosztok az őszinte lesz. Szóval én nem találtam fel a szent grált, nem világosodtam meg és a harmadik szemem sem nyílt ki. Nem tudom mitől döglik a ló. Egy átlagos lány vagyok akinek vannak jó és rossz oldalai mint minden más embernek ezen a földgömbön. Az én saját személyes kihívásom az, hogy legyőzzem elsősorban önmagam. A régi mintáim, berögzült gondolataim és szokásaim. Jobbnak lenni minden nap egy picivel, de úgy érzem hogy fejlődni kudarcok nélkül nem is lehet. Kell a kontraszt, kell a bukás. Nézem az instagramot és mindenhol kitartó embereket látok. Kockás hasakat. Készül a nyári test és  az étrend. Sokszor irigylem azokat az embereket akik olyan vasszigorral és önfegyelemmel követnek bármilyen programot. Én azért sem szerettem volna követni bármilyen előre megírt programot, mert tudom hogy nekem gondjaim vannak az érzelmi evéssel, így ha azt nem kúrálom ki, akkor követhetek bármilyen étrendet. Ez egy mentális dolog, ami gyerekkorom óta kísért. Nekem ez a megküzdési mechanizmusom az érzelmeimre a stresszre és a szorongásra. Más drogozik, iszik vagy nem eszik. Én ilyenkor eszem…addig amíg fizikai fájdalmat nem érzek. Bár az elmúlt évekhez képest eszméletlen sokat fejlődtem de vissza-vissza köszön. A tegnapi nap is ilyen volt. Ugyan nem csokit, csipszet vagy szemét kaját ettem. Egészségeset viszonylag, de sokat. Banánt, avokádót, áfonyát, egy szem főttkrumplit, datolyát, banánkenyeret és palacsintát a szomszédomtól. Egyrészt glutént, tejterméket nagyon régen ettem és ettől eleve rosszul lettem, plusz a fizikai fájdalom ami a gyomrom tágulásával járt márt elviselhetetlen volt. Én sosem hánytattam meg magam, inkább elmentem futni vagy önsajnálatba temetkezve zokogtam magam álomba. Én 25 évesen tanulom azt, hogy mi az elég a testemnek. Olyan mint lejönni egy drogról. Olyan mint újra tanulni járni. Túl sok van a vállamon, amit persze önmagam pakolok csurig. Szeretnék egy jó blogot vezetni és értéket adni. Nem szeretnék unalmas lenni. Szeretnék a munkahelyemen kiemelkedően teljesíteni, hogy tovább és feljebb lépjek. Szeretnék tisztán enni és szeretném megtalálni azt az egyensúlyi állapotot amitől jól érzem magam. Amikor nem sikerül ezeket a dolgokat a nap végén abszolválni elönti az agyamat a negatív gondolathalmaz. Már megint nem sikerült úgy teljesítened ahogyan kellett volna. És akkor kibillenek. Nem bírok megküzdeni az érzéssel, hogy kudarcot vallottam. Minderre pedig sokszor rátesz az egyedüllét. Hiába vagyok az időm 90%-ban teljesen el önmagammal és csinálgatom jókedvvel a mindennapokat, sokszor csak simán lerogynék a földre és megölelnék valakit. Elmondanám hogy hát ja, nem habos babos az életem, küzdök az evészavarommal és szeretnék végre megszabadulni ettől az egész kálváriától. Ott van bennem mindig az, hogy jól szeretnék teljesíteni persze tudom hogy ez a hatalmas láthatatlan elváráshalmaz egyszerűen irreális. Sokszor azt érzem, hogy igazából csak vennék egy repjegyet valahova jó messze és szarnék erre az egész karrier meg iskola témára. Van egy vándor részem aminek egy időben szabad teret adtam. Stoppoltam, sátraztam, rengeteg új ismeretlen arccal utaztam és az felemelő volt. Sokszor azt érzem milyen jó lenne megint ez a szabadság. De egyszerűen nem menekülhetek örökkön örökké az érzések elől. A felelősséggel azt hiszem már nincsenek olyan hatalmas problémáim mint régen. Inkább ezzel az időről időre felbukkanó érzéssel: nem vagy elég jó. Ki az aki így elfogadna? Szeretne? Tisztelne? Megbecsülne? Tudom ez mind irreális félelem. Attól még ott van abban a 10%-ban. DE ez az élet…vannak szar napok. Vannak megcsúszások, eltolt határidők, kicsit sem tökéletes étkezések. Önpusztító cselekedetek és sötét gondolatok. Én ezt vállalom. Azt hiszem, hogy most ezt így leírtam és szabadjára engedtem talán egyszerűbb is….Hiszen én tényleg nem akarok valami oylasmit mutatni ami nem én vagyok. Én alapjáraton egy nagyon pozitív és életvidám ember vagyok és azt szeretném közvetíteni. Azt gondolom, hogy csak a társadalom és a közösségi  média fixaideája az, hogy mindig mindenhol a tökéleteset kell hangsúlyozni. Miért? AZT HISZEM HA EZT A MÉLYSÉGET NEM ÉLNÉM MEG, NEM REPÜLHETNÉK AZ EGEKIG. Mindenkinek van egy keresztje. Ez az enyém….



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *