Girlstalk: önbizalomról, testképről és étkezési zavarról. Őszintén

Girlstalk: önbizalomról, testképről és étkezési zavarról. Őszintén

AZ IGAZI GYÓGYÍR HA ÉTKEZÉSI ZAVARRAL KÜZDESZ.

Ismerős érzés az  amikor a párod megdícsér de te csak legyintesz, hogy ó ugyanmár? Amikor takargatod magad bikiniben? Sőt, inkább veszel egy monokinit, mert ezt a látványt már nem bírod elviselni?Vagy ki sem jársz már a strandra.

Ismerős a szitu amikor összejössz a barátnőiddel és a központi téma a diéta meg az hogy éppen milyen csodaszertől fogtok együtt, közös erővel VÉGRE lefogyni? 

Figyeled azt,hogy a nap folyamán hogyan beszélsz magadhoz? Itt háj, ott háj, jaj megint hogy nézek már ki?!

Akarva akaratlanul is a média által sugárzott ideális test, a bikini body és a diétázás  egyszerűen annyira a kultúránkba ivódott, hogy már észre sem vesszük, hogy életünk mindennapos részévé vált. Az étel nem a testünk táplálsáról kezd el szólni, hanem egy kigrammozni való eszköz a tökéletes küllemhez. A testünkre nem úgy tekintünk már mint a lelkünk templomára, hanem mint az egyéni sikerünk és értékeink kizárólagos lenyomatára.

Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan nővel találkoztam életem során, akiről sugárzik az, hogy elfogadja önmagát. Amikor pedig szökőévente egyszer találkozom egy ilyen csodás nővel, az hatalmas erőt ad: van ilyen, én is szeretnék ilyenné válni.

önbizalom, testkép

Persze a csillió dolláros fogyókúra és szépségipar mindent bevet hogy kiszedje a zsebünkből az utolsó garast is, így ígérve megoldást a problémáinkra.

Persze pár “aprócska” infót kifelejtenek időközben, így hátrahagyva pár millió étkezési zavaros, önbizalomhiányos nőt, akiknek ugyanolyan sötétség és kétely ül a fejében a súlyvesztés mivoltárol, mint a csodaszer megvásarlása előtt. Hiszen ezeknek a cégeknek nem érdeke, hogy valóban tudd hogyan is működik a fogyás. Nekik nem érdekük, hogy ne ellenségként tekints a testedre, nekik nem érdekük világosságot gyújtani a fejekben. Ha valóban mindenki tisztában lenne az alapfogalmakkal és szertettel fordulna önmaga felé, ezek az iparágak eltűnnének a süllyesztőban. (ezért fontos, hogy mindig megkérdőjelezzünk dolgokat és tájékozódjunk mielőtt bármibe is beleugrunk forró fejjel)

Olvastam egy nagyon érdekes kutatást az étkezési zavarokról. Körülbelül az iparosodástól és az első világháborútól tartják számon a kutatók. Amikor beindult a nagyüzemű élelmiszergyártás, karöltve a médiával ezt el kellett adni. Aztán pedig már mindent lenyomtak az ember torkán. Jöttek a manökenek és szépen lassan Marilyn Monroe-ból lett az XXS-es kifutómodell az ideál.

Amerikát kell csak megnézni, hogy mit is hozott a média és a fogyasztói kultúra: az amerikaiak 35,7 %-a vagy elhízott vagy pedig  30 milliónyian szenvednek valamilyen étkezési zavarban. 

A közösségi médiában egyre többet látom, hogy nyíltabban beszélnek lányok az étkezési zavarukról, önbizalomhiányukról vagy az önmagukkal való egészségtelen kapcsolatról. Ezekben a körökben 98% még mindig ditétázik a másik 1% pedig sikeresen életmódjává tette az egészséges étkezést és testmozgást, ami nagyon szuper! Viszont azt hiszem az arányokon van mit változtatni bőven és erről nagyon is fontos beszélni!

Az én történetem:

Van egy nagyon erős emlékem kb 9 éves lehettem amikor szaladtam át a szomszédba mezítláb az utcán. Egy fürdőruha volt rajtam, meleg nyári nap volt. Emlékszem tisztán, hogy az járt a fejemben, hogy gyorsan át kell érnem, nehogy valaki meglássa a hájas testem. Soha nem voltam kövér gyerek. 

Kérdem én? Honnan jut el egyáltalán egy 9 éves gyerekhez ilyen gondolat? HONNAN? És ez volt vagy 16 éve. Vajon egy mostani kisiskolás, aki nagy eséllyel fent van már valamiylen közösségi média platformon minek lehet kitéve? 

Az étellel soha sem voltam jó viszonyban és általában a stresszre adott reakcióm mindig az evés volt. Nem szeretem étkezési zavarnak hívni inkább csak rossz megküzdési mechanikának, ami gyerekkoromból gyökerezik. Nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy a szemét kaját teljesen kivonjam az életemből és a stresszre is sokkal kevésbé válaszolok már  evéssel. Ha így is történik akkor gyümölccsel vagy magvakkal próbálom betölteni az étellel be nem tölthető űrt. 

Míg az érzelmi evés a leggyakoribb az anorexiáról és bulimiáról vagy a binge eating disorderről nem is beszéltem…Ezen témák megérnek egy külön blogot.

Önbizalom és énidő
Meg kell tanulnod szeretettel és együttérzéssel viszonyulni a testedhez, mindazért amire képes érted.

Miért eszünk ha stresszesek vagyunk?

 

Az érzelmi vagy stressz alapú evés mint már mondtam, egy megküzdési technika. Nem maga az érzelmi evés a probléma, hanem az érzéseinkre adott helytelen válasz. Van aki az alkoholhoz nyúl, van aki a dorgokhoz, míg más az ételhez. Ha stresszes az ember akkor pedig színre  lép agyunk legprimitívebb része, ami a túlésért felelős. Így szinte robotpilóta üzemmódba ahoz nyúlunk, amit valamikor régen elsőszámú megküzdési mechanizmusnak választottunk és mivel szépen szokássá nevelgettük, így nagyon nehéz rajta feülkerekedni. 

De miért  akarják oly sokan meghatározni magukat kizárólag a kinézetük alapján?
Azt gondolom, hogy az elsőszámú népbetegség nem az étkezési zavar. Az első számú népbetegség az, hogy a saját egyéni értékünket egyedül a kinézetünk alapján próbáljuk meghatátozni, mások véleménye alapján, vagy Kylie Jenner széjjelplasztikázott teste alapján. És ebből az irreális magunkra pakolt nyomásból kezdünk el önsanyaragtni, diétázni, salátát méricskélni és ezer féle módon szapulni magunkat a nap minden percében. Ez nem oké!
Kérdem én. Miért van az, hogy akinek sikerül is lefogynia, elérnie egy célt az általában nem elégedett? Mert itt is van még meg ott is van még egy kis hájacska, amit már emberi szem nem lát ugyan, de ok. 
Vagy miért van az, hogy sok teljesen normális testalkatú lány száját csakis a negatív önkritika hagyja el folyton?
És  egyedül én gondolom azt, hogy az a csaj, akinek az élete csak külsejéről szól az egyáltalán nem szexi? Légyszi férfiak (nem fiúk) erősítsetek meg ebben!

DIÉTA VS INTUITÍV ÉTKEZÉS. NAGY KÜLÖNBSÉG

A megoldás

 

Egy szó: Elfogadás. Ha valami ellen küzdesz, elnyel és még mélyebbre taszít. Olyan mint a futóhomok. 

Mi a valódi motivációd? Ismered a tested? Ismered magad? 

Félsz, hogy nem fogadnak el? Félsz, hogy így senkinek sem fogsz kelleni? Félsz, hogy megszólnak, leszólnak? Elutasítanak?

Vagy pedig  tényleg nem  érzed jól magad a bőrödbne? Feszül a farmer és szeretnél változni. Szeretnél végre a testedre hallgatni és az ételre nem ellenségként tekinteni, a testedre nem undorral nézni, hanem összhangba kerülni vele? Mert akkor jó! Csináld! Mérd ki a makrókat ha tényleg élvezed,  döntsd le a határaidat. De vigyázz, ez ne megszállottságba és görcsösségbe csapjon át.

Mert nálam azzá vált. Tehernek éreztem. 

Én rengeteg diétát kipróbáltam a mérleg és a kalóriaszámlálás volt az életem. Egészen idáig. Ugyanis nem vagyok hajlandó feszengeni amiatt, hogy 2 g zsírral többet ettem ma, nem vagyok hajlandó a paradicsomot méricskélni többé. Nem vagyok hajlandó semmilyen guru új csodamódszerét lenyelni vagy több tízezret kifizetni még egy mondvacsinált táplálkozási tanásadónak. 

Egy dolgot szeretnék ezentúl: bízni a testemben és hallgatni rá. Kapcsolódni vele. Intuitívan étkezni és szembenézni az érzéseimmel, nem elmenekülni előlük. 

Lehet ebben az életben én nem fogom látni a kockáim, de már nem is akarom olyan áron, hogy meggyűlöljem az ételt és a testem. Jól szeretném magam érezni a bőrömben, nem utálattal nézegetni magam a tükörben. Mert tudom hogy ez csak egy szelete annak aki vagyok. 

Viszont annál többet szeretnék tanulni, olvasni, tapasztalni, segíteni, kapcsolódni emberekkel, valamit alkotni, ami a szívet erősíti elsősorban. Mert ha az vezérli a tetteinket, minden rendben van, függetlenül attól, hogy éppen nem lehet sajtot reszelni a hasunkon 🙂 

Konklúzió:

A képesség, hogy  szeretettel rá tudsz csodálkozni arra hogy milyen nagyszerű hogy ilyen különbözőek  és sokszínűek vagyunk mi emberek a kulcs az önelfogadáshoz. Ha ez megvan, nem kell többé se mérleg, se centi. 

drop the mic

A  posztot saját tapasztalataim ihlették. Inspirációt és releváns tényeket a Brain Over Binge könyv adta, mely agykutatásra támaszkodva világítja meg az evési zavarokat egy teljesen más szemszögből. Ha úgy érzed, hogy rajtad is segíthet ez a könyv, szívesen elküldöm neked Audible-n keresztül, teljesen ingyen. Ez semmilyen szponzorációt nem tartalmaz, csupán tudom nekem mennyire sokat segített. Hátha Neked is segít! 



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *