Így indult 2018. Új év, új én….Na persze

Így indult 2018. Új év, új én….Na persze

Elntűntem egy hosszúnak tűnő időre a világhálóról. Nem posztoltam, nem görgettem a Facebookot, nem igazán voltam jelen.

 

Ennek sok oka volt.

 

A 2017 egy buta biciklis balesettel zárult. Pár horzsoláson kívül kaptam egy enyhe agyrázkódást.

 

A korházból elengedtek egy tetanusszal én pedig, mint aki jól végezte dolgát folytattam mindent ahol abbahagytam. Közben kaptam egy nagyon csúnya influenzát és a harmadik szemeszter utolsó nagy projektéjének súlya is a vállamon ült.

 

No, nem sajnáltatni akarom, magam de 2018 már most küldi az ívet.  

 

Ezek után elkezdődött a szakmai gyakorlatom de rájöttem, hogy inkább annál a cégnél szeretném csinálni, ahol jelenleg dolgozom. (Épp időben, Villő :D)  Ezt általában az iskola már magasról letojja, de hatalmas szerencsés véletlenek folytán, az iskolám jóváhagyta, és a cégem is  szívesen lát. 

 

Csak én aggódtam teljes mértékben halálra magam, de olyannyira, hogy a sok gondolat inszomniába csapott át. 

 

Majd 4 héttel a balesetem után gondoltam visszatérek a Crossfithez és szanaszét szedem a termet. (persze csak az én kis kezdő lelkesedésemmel)  Ez végül azzal zárult, hogy majdnem elájultam és 3 kilót is képtelen voltam kinyomni. Azt gondoltam, hogy ez biztosan azért van, mert 4 hete alig mozdítottam meg magam, úgyhogy csütörtökön este gondoltam, hogy lefutom akkor már az év első 3 kilóméterét. Ez is azzal zárult, hogy 800 m után elsötétült a világ és majdnem elájultam. Ha kávét iszom ugyanez a helyzet. 

Szóval le kellett ülnöm és elgondolkoznom, hogy most akkor mi is az igazán fontos.

Fél éven belül ez volt a második fejsérülésem. Az elsőt a portugál körutamon szereztem és visszagondolva, baromi szerencsés vagyok, mert ott hatalmasat estem és egy nyílt sebbel és pár öltéssem megúsztam. 

2018-ra felírtam azért pár dolgot ami a sportot illeti:  Félmaratont szeretnék futni ( megvettem a Vivicittára a nevezést, de már abban sem vagyok teljesen biztos, hogy menni fog ezek után) 

Én leszek a Crossfit koronázatlan királynője. (haha, jó vicc. Már ez is úszni látszik) 

Ezen felül hiába nem fogadtam meg semmit különösebben, de a személyes fejlődésben rengeteg célom van, ami azért eléggé aggasztó. Mert mázsás súlyokat pakolok a vállamra. Ezt is KELL, azt is KELL, ezt is KÉNE még meg azt is. Ezek a hatalmas önmagammal támasztott elvárások azonban nemhogy előrébb visznek, hanem ellenkezőleg. Megbénítanak. 

 

Incze Csilla írását elolvasva pedig, azt hiszem kicsit fellélegeztem.

 

Leültem és elgondolkoztam: nem lehet egyszerre MINDENT és persze nem azonnal. 

 

Azt hiszem a testem is jelzett. Lassítanom kell!

 

Így hallgatok rá. A 2018 nem azzal fog telni, hogy olyan célokat hajkurászok amik túlzottan nagy falatok még. A 2018 arról fog szólni, hogy gyógyulok. Testi és lelki szinten is.

 

Mert ha ez a kettő rendben van, akkor minden más is rendeben van. 

 

Szeretnék lelassulni és türelmes kis léptekben haladni egy nagyobb cél felé.

 

Szeretném, ha új erőre kapnék  de nem úgy, hogy eltávolodok a valódi szükségleteimtől, hanem hallgatva a belső hangomra, éppen azt teszem amit őszintén jónak érzek mind a testemnek, mind pedig a lelkemnek. 

 

Ez kitartást és fókuszált munkát igényel, de én minden nap csak 0,1%-kal szeretnék jobb lenni, mint aki tegnap voltam. 

 

Hamvas Bélának van egy nagyon jó gondolata: 

“Effektív létezés csak a birtoklás teljes felszámolása után lehet. Itt kezdődik a valóság” 

 

Elég mély és értse mindneki úgy, ahogyan az az aktuális életébe illik. Az én életemben jelenleg legfőképp az idealizált énképhez való görcsös ragaszkodást szeretném elengedni. 

Ki szeretném törölni a KELL szót is a szótáramból. Szeretném, ha a pozitív változás őszinte szándékból fakadna, nem pedig megfelelésből vagy félelemből. 

 

Egyszerűsíteni szeretnék. Apró dolgokat élvezni, elmélyedni dolgokban amik igazán fontosak. 

Önmagamat szeretném ebben az évben a listámon az első helyre tenni. Utána jöhet minden és mindenki más. 

 

Azt hiszem, ez megnyugtatott. Ezzel a hozzáállással sokkal inkább értékelem azt amim van. Sokkal jobban tisztában vagyok vele, hogy az életem az én kezemben van. Szabad akaratot kaptam, így én szabadon szeretném megválasztani azt az életet ami az igazi belső értékeimet tükrözi, ami boldogsággal tölt el. 

Izgalmas lesz ez az év úgy érzem. Sok munka lesz benne, sok elengedés de a végkimenetelért megéri: egy harmonikusabb kapcsolatért. Önmagammal. 

Nektek miről fog szólni a 2018? 



2 thoughts on “Így indult 2018. Új év, új én….Na persze”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *